primatus jurisdictionis (lat.): a →pápa joghatósági elsősége, szemben a pusztán tiszteletbeli elsőséggel. - Az I. Vat. Zsin. (1869-70) dogmatikai határozattá tette olyan nézetekkel szemben, mint amilyeneket a →gallikanizmus, a →febronianizmus és a →konciliarizmus hirdetett (D 1826-31). A p-nak ez a joghatósága legfőbb, teljes, közvetlen és egyetemes hatalom, ami ezen a földön az egész Egyh-ra kiterjed és szabadon gyakorolható (331.k., LG 22). Az egész Egyh. fölötti legfőbb és teljes hatalomnak a püspökök testülete is hordozója, mégsem a p-tól független alanya e hatalomnak, hanem csak fejével, a p-val együtt illeti meg (336.k.; LG 22, Nota explicativa praevia 4; CD 4). Ezért nincs az egész Egyh. fölötti legfőbb és teljes hatalomnak két különböző alanya. - A hatalom pásztori jellegű, vagyis nem csak a hitre és erkölcsre vonatkozó tanítás képessége, hanem egyházkormányzati hatalom is, mely iránt kötelező az engedelmesség (LG 18, CD 2). Ezt a II. Vat. Zsin. (1962-65) bővebben kifejtette a →kollegialitás megfogalmazásával. G.F.

LThK V:1220.